2009. január 14., szerda

Újabb huncutságok

Képzeljétek, az antennáim olyan jól fogták, a huncutság adót, hogy anya győzött utánam rendet "pakolni".Na de nézzük képekben:Anya, akkor most rendet rakok a szekrényemben jó?FIgyelsz Anya?Nem igazán figyelt, pedig én szóltam.Ez lett az eredmény.

Később megnéztem, mennyi nap van a szülinapomig:Réémesen sok lehet, mert elsőre meg sem találtam, pedig én aztán tüzetesen átvizsgáltam a naptárat:Januártól egészen decemberig...

Később úgy gondoltam, mivel nagy és érett vagyok, művészi hajlamaimnak is teret engedek: Sajnos anya megint nem díjazta a művészetet,pedig ugye milyen jól mutat a falon, ha absztrakt fehér mintát kapirgálok rá?

De leginkább azzal csaptam ki nála a biztosítékot, hogy megint lekaptam a szemüvegét,és ilyen ragyogó, szemtelen mosollyal vártam a hatást:Aztán anya azzal jutalmazott, hogy ebbe a trükkös manóba pakolta a játékaimat. Csak akkor fértem hozzzá, ha megtanultam hogyan kell kinyitni. Szerintetek meddig tartott?Este felé, mikor anya idegei már cafatokban lógtak, gondoltam zenélek neki egy kicsit:
Hát lehet ellen állani e szemeknek?

Addig fújtam, amíg már csak erre tellett:




Kati néni, Feri papa, ha kipihentétek a múlt hetet, reszkessetek, jööööövöööök.......

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tüneményes kis huncut zenemanó! :)

Katica írta...

Nnna szerencsére nem vagy beteg.
Sokkal jobb utánad pakolni,mint orvoshoz vinni.A koncert hatalmas siker.Mindkét szólód lenyűgöző.
Azért nem dobtunk érte puszit,mert azt fülig érő szájjal nem lehet.
Sietünk meggyógyulni hogy folytathassuk a multheti hancúrt.
Csudi jó lesz.Na most csücsöríts:
puszi, Kati néni és Feri papa.

Névtelen írta...

Kedves Emma!

Már rég írtam ugyan, de nem felejtettelek el, és továbbra is rendszeres olvasód vagyok!
Gratulálok az első lépésekhez, csak ügyesen tovább!!! (Valami komolyabb huncutság után így már meg is tudsz "lógni")
Az új frizud nagyon csini lett!Gondolom most már anyudnak figyelembe kell vennie, hogy, ha engedi az antennáid "növekedni", úgy nőnek a huncutságok is!
De szerintem te ne törődj ilyesmivel,csak tégy róla, hogy ne legyen uncsi nálatok az élet!
Ja, igen, ne hagyd, hogy művészi hajlamaid kiélését bárki akadályozza! Úgy ábrázolásban, mint zenében (ami ugye a véredben van, elméletileg)!!!Szerintem , ha a budméri papától zene ügyben tanácsot kérsz, nagyon jó ötleteket fog adni!Vagy még van két nagybácsid, akik több értelemben művészek, ők is segíthetnek... biztosan.
Hamarosan remélem végre eljutok hozzátok, de addig is puszillak!
Nem tudom merjek-e neked mondjuk zsírkrétát hozni (a falon nagyon jól mutat, próbáltam), nem merem kihúzni a gyufát anyudnál...
Egyenlőre hagyjuk.
Szia
Andi/Anci

Apa The first visitor írta...

Tisztelt Látogatók

Rég nen irtam megjegyzést de a legutolsó bejegyzés arra ösztönöz,hogy megtegyem
elöször Kati néni hozzád szólok

Nem értem ,hogy én miért nem részesültem ilyen megkülömböztetésben mint a blog alanya én is kérek biztatást meg sok sok puszit mert nekem is jár mert én is pici(188cm)aranyos gyerek vagyok még
pedig én is voltam a kedvenc gyereketek igaz 30 évvel ezelött

Ancinenci te vagy a következö hang a szócsövemben

én se vagyok piskóta zene ügyében mert hát ragadt rám valami a 10 év alatt igy most elárulom neked ,hogy tölem tanult meg ilyen mesteri fokon szájmuzsikálni (ahogy a Dédi mondta) bibibi
ja csak csendben irom neked,hogy a zsirkréta nagyon jó ötlet csak a mami nem értékelné de nálatok ki lehetne próbálni na mit szólsz?

további jó bloggolást

u.i
The first visitor

Névtelen írta...

Szia Emma! Csak így tovább! Csak gyűjtögesd a huncutságokat, akárhonnan is fogja a kis antennácskád őket! :) Nagyon jókat mosolygok rajtuk! Aztán rájövök, hogy az én gyerkőceim antenna nélkül is kitalálják ezeket a dolgokat! Na az már nem olyan vicces, mint amikor a te kis sztorijaidat olvasom! A zenemanókat meg, amilyen te is vagy, különösen szeretem! A szülinapod is hamarosan meg fog érkezni, csak egy kis türelem! Addig meg keresgéld csak tovább, hátha rábukkansz a naptárban! Puszi nektek: Gabika

Névtelen írta...

Kedves Megjegyők! Nagyon örülök ám a kedves szavaknak!Kimondhatatlanul jól tud esni, hogy vannak, akik nem csak olvasnak némán, hanem hangot is adnak kommentjeikkel. Köszönöm szépen, csak így tovább, Marianna, Emmácska írnoka