Sok egyes

Azaz ma, 2009.01.11-én éppen 11 hónapos lettem! Mert ugye Feri papa a 10 után a 11 következik?Számoljuk csak ki!Úgy bizony, tévedés kizárva, valóban annyi vagyok.

A kerek forduló csak egy hónap múlva lesz, de így 11 hónappal a hátam mögött elszánt tettre ragadtattam magam. A szürke, hideg punnyadós délutánt már nagyon untam, úgy gondoltam feldobom kicsit. Apa és anya is jelen volt, amikor egy elszánt pillanatban elengedtem a kiságy rácsát, és anya karjaiba sétáltam. EGYEDÜL!!! Valahogy így ni:

Totyogósan, komótosan, de megcsináltam!A szakkönyvek szerint még csak álldogálnom kellene, de hiába, ez vagyok én. Anya és apa annyira büszkék voltak rám, hogy azt elmondani sem lehet, vártam volna még egy hónapot?ÁÁÁ, így legalább kaptam igazi cipőt, és majd többet hallom a nemszabadnemenjoda mondatot...

Aztán tegnap anya úgy gondolta, rémesen hosszú lett a hajam, és vágni kell belőle.Most ilyen a frizum,

de copfot azért még lehet kötni belőle, Copfnak persze csak csúfoljuk, mert inkább antenna:

Ezzel fogom a napi huncutságok és csínytevések színes műsorát.és nem felejtem el kipróbálni, hogy vajon a valóságban is működnek-é ?Bár jómagam is elég leleményes vagyok,és egy pillanat alatt kikapom a távirányító gombját, vagy az elemeket, rálépek apa féltett laptopjára, legombolyítom anya fonalát, kiborítom a Donna hamiját, és ha már ott vagyok, meg is kóstolom a kutyakekszet.Anya és Apa persze csak azt veszik észre hogy büdi a lehelletem:

Apa, mit gondolsz?Ettem vagy nem ettem, ez hát a kérdés? Itt konkrétan édes tejszagot árasztok,mert galád módon levettek anya cicijéről, hogy elkészülhessen ez a gyönyörű kép.

Áááá, és mivel lehet anyát leginkább kiborítani: Ha lekapom a szemüvegét, és utána huncut pillantással várom a reakciót!hihhihi. Reszkessetek szemüvegesek!

Nem tudom, észrevettétek e mennyire megfordult a világ.A lovacskák összemennek...A plüssmacik megnőnek....Én meg csak tátott szájjal bámulok a világra. A minap éppen indultunk valahová, mikor az utcán megláttuk azt a tünemény pónilovat, tiszteséges nevén Shettlandi póni(reélem jól írtam).Annyira szerettem volna megbarátkozni vele, de olyan kis makacs volt, hogy mindig arrébb ment.Apa azt mondta,nekem is lehet ilyen, ha nagyobb leszek,anya meg reménykedik, hogy apa addigra kiveri a fejéből eme kósza gondolatot,mert az élő paci nem játék.
Amúgy nálunk is esett egy csepp kis hó, és anya rögtön meg is örökítette, mert azt hiszi, csak dermesztő hideg lesz, de hó nem.Nem tudom miért ilyen pesszimista, hiszen hosszú még a tél, lesz még hó, és tudom, hogy az a terve, hogy hóemberes képeket készítsen rólam,és megörökítse a pillanatot, amikor felfedezem magamnak a havat.Ami újévkor esett, erre kevés volt, de szép kép így is készült:Ezek meg a Dédi didergő cicái.Gyönyörű puha gombolyagok.ÓÓó, de megdögönyözném őket, ám anya félti a csillogó szemecskéimet, és a selymes bőröcském a cicusok éles körmeitől, így csak messziről csodálom őket.

Most pedig mára elköszönök, újabb mókát eszeltem ki,

Millió puszi, Emma