Rövid kis helyzetjelentés

Képzeljétek!Tegnap megint kidíszítettem a pofimat.Máig nem árultam el senkinek hogyan került e szép kis bibi a szemem sarkába.Az a legújabb szokásom, hogy ha baleset ér, nem kezdek el üvölteni, csendben viselem sorsomat. Szegény szüleim meg csak bámulnak nagyokat, és egymást nézik vádló szemekkel. Anya tegnap egész nap rosszul volt, mert bántotta a lelkiismeret, hogy nem tudott megóvni a bajtól.Mert hiába is mondják, hogy lesz még ilyen meg blablabla, ő akkor is betegre aggódja magát egy beszakadt körmön is.Hiába, ettől anya egy anya!Életen át tartó aggódás.És most már ő is megérti az anyuját.....

Jajj, amúgy az arcfestésről jut eszembe: Elcsentem anya pillafestékét, és megpróbáltam, nálam is működik éé a varázslat.Persze kissé bizonytalan volt a kezem:

Arra jó volt, hogy a Zapa betegre nevesse magát.

Meg mostanság azon is kacagnak,hogy tudom mondani: psszt! Na jó, nem egészen így,hanem mint Gárdonyi bácsi Sárközije: psssst

És az ujjam is tudom tartani ám!

Ez annyira megy, hogy szombaton voltunk a mamánál, és a papa vigyázott rám. Olyannyira, hogy egy óvatlan pillanatban letéptem a falvédőt,és amikor a papa álmélkodni kezdett, huncut pillantás kíséretében csendre intettem: pssst!

Mondanom sem kell, mindenki dőlt a szobában, és el is volt felejtve a csíny! Harry Potter után szabadon: csíny letudva!Ugye Ancinenci?

Anya kitalálta, hogy fürdéskor beújítunk egy hajmosó karikákba, mert rémesen utálom, ha a szemembe folyik a víz. (Amúgy az első képen az van a buksimon.)Hiába nem csíp, borrrrzalmasss! Tuti hogy ő jobban várja a következő hajmosást mint én.Már most égnek áll a hajam:

Anya ma megpróbálja felvenni a pisssegésem és ha sikerül, megosztjuk veletek is. Addig pedig minden jót, Emma