Búcsúbuli-Emma

Hétvégén volt nálunk a híres neves búcsú. Nálunk ez abból állt, hogy meghívtuk Olga mamát és Sanyi papát, hogy ebédeljenek velünk.Anya főzött, mama segített neki, az apa meg lelépett a papával.Kemény kártyacsatákat vívtak, míg mi otthon robotoltunk.
Ebéd után volt egy kis pihi, anyáéknak romeltakarítás, és délután kisétáltunk a búcsúba.
Amilyen izgatottan vártuk, többre számítottunk, ígykissé csalódottak voltunk.A gazdasági válság itt is meglátszott, közel sem volt olyan gazdag kínálat, mint az elmúlt években.

Annyi újdonság volt, hogy idén végre elég érett voltam ahhoz, hogy élvezzem a forgatagot. Anya elég szigorú, keveset költöttünk, és a mamának sem engedte, hogy felelőtlenül kltsön bármire, ami utána kezemet nyújtom. így be kellett érnem egy vonatozással, és egy kis légvárral, ami nagyon bulis volt!itt nem időre ment a dolog, hanem kifáradásig ugrálhattam.
Vásárfiának egycsmag tetkót választottam, mert volt benne katica is, ami mint tudjátok az ovis jelem.

Nem voltunk kinn sokáig, mert megéheztünk. Otthon anya felragasztott egy kis katicát a kezemre, amivel büszkén parádéztam.Sütiztünk, beszélgettünk is, amikor is a papa fogta a katicás kacsómat, és hammm....beszippantotta a kis bogaramat.

Nagyon mérges lettem, felnéztem a papára, és nagyon komolyan, nagyon számonkérő hangon megkérdeztem:
-Papa, most miért etted meg?

Papa értetlenkedve nézett rám, mert azt hitte, hogy sütimorzsa.
-Nem papa, az a katicám volt.....

Mielőtt ordítani kezdtem volna, anya ragasztott egy másikat, és ha a papa csak a kezemre nézett, már kiabáltam is:
-Papa, ezt nem fogod megenni!!!

Látni kellett volna a papa arcát, de a többiek is dőltek a nevetéstől. Ez a story száz százalékosan beírta magát a család történetébe.Bátran állítom, sokszor fogunk még kacagni ezen. Már csak emiatt is szuper napunk volt........

Mivel katica lázban égünk, íme a mi ennivaló kis Emmicánk:

lepattintva

Ma elég csúfos vereséget szenvedtem. Tegnap Emma elkezdett köhögni, így ovi előtt elmentünk stodalt venni.Az oviban kértem egy kis teát, belekevertem a gyógyszert, mire a kisasszony közölte, hogy ő bizony azt nem fogja meginni.Jöhetett kérés, könyörgés, megvesztegetés és zsarolás, semmi nem használt. Bevetettem az utolsó fegyveremet is, hogy akkor bizony vissza kell adnia a jutalmul felkínált csokit, és anya rögtön elmegy.

Emma a kezembe nyomta a csokit, sarkon fordult és puszi és ölelés nélkül otthagyott.mégcsak visza sem nézett rám.Én meg álltam megkövülten, leforrázva.Miután sikerült irányba vágnom magam, lógó orral elkullogtam onnan.

Kiváncsi vagyok a délutánra...................

Gabika!
Minden jót holnapra, szorítunk, lélekben veletek vagyunk!

Viccelődünk?

Hétvégén úgy alakult, hogy Emma kedvenc hobbijának hódolt, és papírt vagdosott a recés élű gyermekollóval.Boldogan hozta elém a műveit, én meg illőképpen megdicsértem, megölelgettem.Ő melegen átölet, és a fülembe duruzsolta, hogy:

-ÚÚÚÚÚGy szeretlek anya!Levágtam a hajad nem baj?

.......................................................................................................................................................................................................................................................................

.....................................................................................................................................................

...........................................................................................

Totál képszakadás, mikor megláttam egy jó kis tincset a kezében.

Pénteken csavarogni voltunk, sétálgattunk, és mivel megéheztünk, beültünk enni egyet a pécsi nagytesco éttermébe.Emma kaja után benyomott még egy kindertojást és vagy 2 dl joghurtos innivalót.

Épp felálltunk, mikor kijelentte, hogy fáj a pocakja.Megkérdeztem:

-Ugye nem fogsz hányni?

-Nem háááááááááááááááát.

Három szakaszban küldte vissza a cuccot, és mellé még ordított is, ha esetleg valaki nem látta volna, mi történt.Szerencsére nem voltunk sokan az étteremben.Elszaladtam az infós pulthoz, hogy ugyanmárküldjenekegytakarítót.

Felhomályosítottak, hogy azt a részleget nem ők takarítják, oldjam meg.

Visszaszambáztam, és szóltam a tulajnak, hogy dobjon már meg vmi takarítócuccal, és ne bámuljon olyan fájdalmas képpel. Közölte, hogy neki olyan nincs.

Na ekkor már tényleg lila volt a fejem a méregtől, és ráförmedtem, hogy akkor pár nyavalyás szalvétát adjon, az talán csak van!

Így szalvétákkal próbáltam feltakarítani Emma művét. Közben puffogtam,meg fújtattam, mikor Emma átölelte a nyakam, amolyan trutyisan, és megkérdezte:

-Most nagyon eleged van belőlem?

Ezek után mit mondhattam volna neki?

Majom

Tegnap délután csúnya voltam!

Jöttünk haza az oviból, ezer pakal felszerelkezve, így Emma kezébe nyomtam egyik kedvenc játékát, egy majmocskát, amivel mostanság aludni szokott.Ezt szokta vinni az oviba is, mert finom puha, ölelni való kis "majmocska". Igyekeztünk haza, mert lapult pár meglepi a táskámban, és mielőbb oda akartam adni neki.Ahogy hazaértünk, akkor láttam, hogy a majmocska elmaradt valahol.Rendesen begurultam, hogy mostaztán mehetek vissza, kereshetem, hol maradt el, és hallgathatom Emma nyivákolását, hogy márpedig neki kell a majmocska, és most kivel fog aludni....

Letettem, otthagytam anyámnál, és nyargaltam visszafelé, kérdezgettem a szembe jövőket, hogy látták-e, de nem lett meg.

Nagyon dühös voltam, elkezdtem Emmával kiabálni, és mikor sírva fakadt, még mérgesebb lettem.Rá zúdítottam minden bosszúságom, őt hibáztattam az én trehányságom miatt. Pár perc múlva lehiggadtam, és szörnyen szégyeltem magam, hogy ilyen banyamód viselkedtem.

Nem is tudom, hogyan engeszteljem ki a kis manómat.Odaadtam neki amit hoztam, örült neki, ahogy minden kis apróságnak örülni tud, öleltem, csókoltam,de a hülye lelkiismeretem tovább cseszegetett.

Csináltam plakátot, ma reggel ki is teszem az ovi környékén, mert már tisztán emlékszem, hogy az ovi előtt ejtettük el, mikor felültünk a bicajra.Még éreztem is, hogy valami puha ütődik a lábamnak, de azt hittem, hogy Emma dugta előre a lábát.

A világ többi nyűgéhez képest apróság, és talán vissza is kerül hozzánk, nem kellett volna ilyennek lennem.Bocsibocsibocsi Édesem!

Áttörés

MA aztán elememben vagyok! két dicséret egy napon.Egy Emma miatt, egy miattam.MA reggel újabb bókot kaptam, hogy mennyire megváltoztam, és valósággal kivirultam az elmúlt hetekben. Olyat is kaptam, hogy mennyire irigylésre méltó az életenergiám, a vidámságom.Vááá!csak tudnák, milyen nehezemre esik ráállni a mérlegre, és szembesülni a fekete-fehér igazsággal, és küzdeni a nadrág cipzárjával, hogy beleférjek a nacimba.Minden hétfőn eltervezem, hogy nincs több nasi, nincs több pótvacsi, de mikor pozitív visszajelzést kapok, elgondolkodom, melyik képnek is akarok leginkább megfeleni. Annak ami bennem él önmagamról, vagy amilyennek a környezetem lát engem. Lehet, hogy túl magas a mérce, amit magamnak állítok? Nem tehetek róla, szörnyűnek látom magam. Ilyenkor aztán jó mélyre süllyedek az önsajnálatban.....Kövér?Sovány?Vagy csak feketén-fehéren önmagam?

A poén csak az, hogy mindegyik visszajelzést csajoktól kaptam, így duplán örültem,mert tudom, hogy így komolyan vehetem őket,és nem üres szóvirág.Azt hiszem elhiszem őket! na Bumm! Volt egy jó napom:))))

Való igaz, hogy elmúlt a pólós-melegítős-babázós időszak, hiszen Emma megnőtt, okos lett, és jól haladunk a bölcsiben.Én sem ülök naphosszat itthon, és bizony jól esik kimozdulni, még ha nem is szórakozásból áll a nap, még ha el is fáradok, még ha adódnak is nehéz helyzetek, könnyen veszem az akadályokat, mert úgy hiszem, stabil háttérországom van Emma és Apa személyében.

Emma már nem sír reggelente az elváláskor,sőt, a puszimért is úgy kell visszahúznom, szépen és jól eszik.A cicit nehezen ugyan, de elengedte. Én még nem engedtem el őt, és reggelente azért megengedem neki, hogy szippantson egyet-egyet belőle.

Nehéz is lenne nemet mondani, mikor árgus szemmel lesi a pillanatot, mikor lekerül a hálóing, és még nincs rajtam a cicibugyi. Olyankor mint egy kis villám lő ki, és tapad a keblemre.Egy kicsit ebből, egy kicsit a másikból, és ilyenkor jól indul a napja.

Anyám azt mondja, ne adjam neki egyáltalán, de azt hiszem, nem csinálok rosszat a reggeli kis örömködéssel.

Emma nem szeretett menni az oviba, mert volt egy kislány, aki nagy örömében jókorát csapott reggelente Emma fejére, vagy ahol érte.Nem csak Emmával csinálta ezt, hanem minden gyerekkel.Tudom, nem akart rosszat, de anyai szívem beleremegett, hogy az én édesem sírással/pofonnal kezdi a napot. Tudom, csúny a vagyok, és nem illik ilyet csinálni, de bizony otthonról úgy indítottam útnak, hogy ha a kislány bánt, bizony csapjál te is oda, ne hagyd magad.

Az én Okoskám rám nézett, és nagy komolyan megjegyezte, hogy nem szabad verekedni, mert az csúnya dolog.

Azért rém büszke voltam, mikor másnap reggel beléptünk, és a kislány szaladt felénk, Emma kinyújtotta a kezét, ellökte magától, és azt mondta:Nem fogsz bántani!

ÚÚÚúgy örülök, hogy megvédte magát!

MA pedig ismét hatalmas dicséretet kaptunk! Emma aludt az oviban!

Hurrá!Hurrá!Hurrá! Hát nem ügyes az én Drágám?Nagyon büszke vagyok rá.Így nem kellett letennem délután aludni.Óvónéni azt javasolta, ne is tegyem már le amikor hazaérünk, mert akkor ez fog rögzülni benne.Véleménye szerint pár nap után be fog állni az új alvási rend nála.

Most már hiszek neki, mert sokat segített, hogy leszoktunk a cicin alvásról, ötleteivel segített a beszoktatáskor, és a közösség tényleg jó hatással van az én pici lányomra.

Apa néha elkeseredik, mert amikor ő megy Emmáért, Emma gyermeki őszinteséggel kijelenti, hogy bizony ő anyát várta, nem apát.Imádott mamájának sem örült annyira, amennyire nekem szokott.

Jóó, tudom, hogy apának ez rosszul esik,de ha itthon vagyunk, gyakran keresi apa társaságát, szeret rajta lógni, játszani vele. Ez igazi kárpótlás nem?

Sírok és nevetek

Itt kornyadozom a gép előtt, míg Emma és apa békésen sziesztáznak a puha, meleg ágyikóban.

Sírni támadt kedvem, mert Emma már harmadik napja cici nélkül alszik, létezik. A keserű kence remekül beválik, sok esetben már az is elég, ha figyelmeztetem, hogy vigyázz, a cici keserű, és szegénykém már nem is próbálkozik. Azt nem mondom, hogy teljesen lemondott róla, mert továbbra is gyűrögeti, de kis hiszti után, képes elaludni. A hisztik alatt ingadozik az elhatározásom, de mire odáig jutok, hogy egyefenevigye, már mélyen alszik, én meg kissé csalódottan visszagyömöszölöm a bögyöm a helyére. Örülnöm kéne, hogy ilyen könnyen le tud válni rólam, de nekem akkor is rémesen nehéz elengednem őt.

Az oviban még mindig nem alszik, ezért az óvónéni javasolta, hogy hozzam el ebéd után a gyereket, mondván, hogy zavarja a többi gyereket, és mivel ennyire sír, bizi megutáltatom vele az óvódát.Terrrrrmészetesen nem kötelező, ez csak javaslat, és majd ha otthon megtanul aludni, akár ott is maradhat délután is gyermek.

Csak éppen az a helyzet, hogy ez nem megolható, nem kivitelezhető számomra, ugyanis sem időm, sem kedvem rászoktatni erre a luxusra. Ha nem lett volna muszáj, be sem adtam volna az oviba,mert annak a pár órának, amit ott tölt, nem látom értelmét.

Persze amikor hallom, hogy ordít a gyerek, mert nem akar ott maradni, haza akar jönni, anyával akar maradni, vérzik a szívem, de eljutottam odáig, hogy már nem állok az öklömet rágva az ajtó előtt, azt hallgatni, hogyan bömböl, hanem sarkon fordulok, és irányba vágom magam.

Jó lenne hazamenekíteni, de azt hiszem, hiába húznám az időt, úgyis csak ide jutnánk 3évesen vagy6 évesen.....

Apa azt mondja, jobb lett volna várni még fél évet, hogy akkor okosabb, értelemesebb, de nem értek egyet vele. Sajnos szokni kell az életet, örökre nem tarthatom magam mellett.

Apa a cici miatt is morci, de azt hiszem, csuda luxust biztosítottam azzal, hogy ilyen hosszú ideig szopizhatott a kis Hercegnője.

Ő persze igyekszik kompenzálni, minden földi jóval kényezteti, nincs olyan amit ne adna meg neki. Autózik vele, játszanak, olvasnak, lovacskázak, mesét néznek míg haza nem érek, de teganap azt hiszem túltett önmagán. NA mit hozott Emmának?
Legutóbb akkor volt ilyen izgatott, mikor a babakocsit szerelte összeEmmának?...

...Vagy magának?

Visszatérve az ovira, Emma elszenvedte élete első attrocitását, mert egyik kislány elég rendesen megharapta a kis ujjacskáit. Azt mondjuk nem értem, hogyan került a másik gyerkőc szájába, a baj megesett. Anyám szerint szólni kéne a kislány szüleinek, de szerintem teljesen fölösleges, mert Emma sem kisangyal. Láttam, amikor egy kiadós hiszti alkalmával szétrúgta a fél termet, és az óvónéninek is jutott az ütlegből.Javára legyen mondva, mosolyogva leszerelte Emmát, és azt mondta, nincs ezzel semmi gond, hozzá vannak szokva a dologhoz. Azt hittem Emma igazi szörnyike,de megnyugtattak, hogy két napig volt csak ilyen duli-fuli, és nem csak ő ilyen.

Pár napja összetűzésbe kerültem egy ismerősömmel, aki megalapozatlanul és meggondolatlanul azt állította, hogy "egészbólyaztbeszélihogy milyendurvaalányod". Eléggé a bögyömbe lépett vele, nehezen léptem túl rajta,(pláne az apu), de megvontam a vállam és meggyőztem magam, hogy inkább boxoló legyen, mint boxzsák, és csak az tesz ilyen felelőtlen kijelentést, aki elhamarkodottam ítél, nincs tapasztalata, és legvégül jó nagyot akar rúgni rajtam, mikor ilyen ingatag állapotban leleddzem. Bocsánatot kért ugyan, de mostanság elég érzékeny vagyok minden Emmával kapcsolatos dologra.Sorry.

Emésztgetem magam azon is, hogy míg Emma sírdogál az oviban, én jól érzem magam az új közegben, tetszik az új hely, az új imeretek, kihívások, de meg kell találnom az új önmagamat.

Apát külön megdícsérem, amiért két nőci hisztizését is jól kezeli, és van energiája mindkettőnk lelkének ápolására.Fenébe, már megint jól vizsgázott! Most aztán fel van adva a lecke!

Sajnálom, hogy ilyen lehangoló bejegyzést sikerült összehoznom, legközelebb vidámabb leszek, ígérem.

Még mindig ovi

Már harmadik hete járunk oviba, de alvás ügyben még mindig nem jutottunk előre.

Elkövettem azt az óriás hibát, hogy Emma csak cicivel tud elaludni. Sosem gondoltam, hogy ebből baj lehet,és hiába intettek, hogy időben válasszam le, nem hallgattam én senkire, csak mosolyogtam rajta, hogy majd úgyis elhagyja magától.Hát nem!
Mostanra annyira megszokta, semmi mással nem tud elaludni. Az oviban is csak ül az ágyon, játszik, bóbiskol, de a világárt sem aludna el. Ebből van a következő kis sztorink is:

Emma ül az ágyon, nézi, hogyan alszanak a többiek. LAssan őt is elnyomná az álom, de nem hagyja magát.Bóbiskolva dülöngél az ágyon, és szuggerálja önmagát:
-NEm alszom, nem vagyok álmos, nem tudok elaludni.
Mikor már eldőlne, óvónéni odalép, hogy lefektesse, kipattan a szeme,és azt mondja:
Nem tudok aludni, érted?!

Szegénykém, nevetünk ezen, de nagyon rossz lehet neki.

Ezek után meghoztam a mindkettőnk számára nehéz döntést:Leszokunk a ciciről!
De az összebújásról nem!!!

Első lépésként vettem neki cumit, amit ugyan sokan elleneznek, hogy ennyi idősen már ne szoktassam rá.Mondjuk egyet értek én is, de a rászokástól nem félek, mert csak játszik vele.

Próbáltam, hogy nem adom nek, csak fogja és simizze, de amint lankad a figyelmem, máris rácuppan az imádott cicire, és nincs szívem kicibálni a szájából.

Ma vettem egy Daum-exol nevű, körömrágás elleni, rémesen keserű szert. Délelőtt bekentem vele az ujjamat, és kóstolgattam, mennyire rémes íze van. Mondeanom sem kell, NAGYON!
Szegény kicsikém, előre sajnálom, de be fogom vetni.

Tarthattok kegyetlennek, muszáj megtennem, mert csak így fog megtanulni magától elaludni. Hosszú távon jobb lesz neki is, nekem is, hiszen kipihenten, frissen ér haza az oviból.

Tegnap reggel kicsit pityergett, amikor ott akartam hagyni, mert nem tetszik neki az alvás-téma.Pedig nem erőltetik az óvónénik, hogy aludjon, elég ha pihenget egy kicsit.
Amikor ott hagytam, sírt, én meg álltam az ablaknél, és majdhogynem én is bőgtem tehetetlenségemben:Bemenjek, kapjam fel, és irány haza?NEm hiszem hogy jó megoldás lett volna, így arrébb mentem, és negyed óra múlva újra bekukucskáltam, és láttam, hogy Emma megnyugodott, szépen játszik, így én is nyugodtan indultam a dolgomra.

Emma mostanában haragban van az apával.Nem tudjuk miért haragszik, de egyszerűen nem hajlandó foglalkozni vele. Máskor bújt hozzá, játszott vele, osztotta a puszikat, most pedig teljes zárlat van!
Szegény apa olyan szomorú, olyan megtörten néz egy-egy elutasítás után, hogy kénytelen vagyok megsajnálni.Együtt érzek vele, és remélem, Emma engem nem tesz mellékvágányra, amiért megkeserítem a cicit:-(((((((

A nagy próba előtt zárásként egy kedves mozzanat:
Ültünk a fodrásznál, aki kicsi megigazította Emma haját.Itt ott lecsipegetett egy kicsit, és jelezte, hogy már készen is vagyunk. Emma belenézett a tükörbe, fordult jobbra-balra, és kijelentette:
-Még nem vagyunk készen, folytasd!


Talpig nő!!!!